Mintha egy hömpölygő emlékkép tárulna elénk, ahol a múlt foszlányai színekbe zárva lebegnek. Az aranyszilánkok úgy csillannak meg, mint a rég elfeledett pillanatok, melyek mégis újra felderengenek a tudat mélyén. A lágyan áramló barnák és lilák keveredése az idő múlását idézi, míg a harsány zöld és narancs színek váratlanul felvillannak, mint egy-egy élénk emlék nyomai. A kép maga egy belső táj: egy poros, mégis élő memória-univerzum.