Ez az alkotás olyan, mint egy festékekből épített társasjáték, ahol minden lépés szabálytalan, de mégis működik. A kép vidámsága abban rejlik, hogy minden szín csak játszani akar, mintha egy gyerekzsúr költözött volna a vászonra. Itt minden folt saját karakter: van, aki harsány, van, aki suttog, de együtt egy egész várost játszanak el. Egy szabálytalan rendszer, ahol a színek nem követik a logikát – inkább saját szabályokat találnak ki.
A kép nem akar semmit elmondani – csak játszik a színekkel, mint egy gyerek a krétával a napsütötte járdán.