A festmény, akárcsak egy kaleidoszkóp, minden pillantásra más és más arcát mutatja. A színek és formák folyton átrendeződnek a szemlélőben. Nincs egyetlen igaz értelmezése, hiszen minden néző új mintázatot fedezhet fel benne. A színek találkozásai egyszerre idéznek játékosságot és mélységet, harmóniát és feszültséget. Ahogy egy kaleidoszkópban a törékeny üvegdarabok együtt alkotnak szépséget, úgy itt is az apró részletek összessége hoz létre egy mindig változó, mégis egységes világot.
Így válik a festmény egyszerre játékká és elmélkedéssé a szem számára.