Képzelt ablak

A festmény ablakkeretekre emlékeztető vonalai mögött színes foltok és sejtelmes fények nyílnak meg, mintha a tudatalatti világába pillantanánk be. A festmény nem a valóságot mutatja, hanem egy belső tájat, ahol az emlékek és álmok keverednek. A színek játékosan mozognak, mintha a fény maga táncolna a vásznon. Ez az ablak nem kifelé vezet, hanem befelé: a néző saját érzései és gondolatai felé. Nem a világra nyílik, hanem egy titkos térre, ahol a színek mesélnek a csendről.