A „Rezgésháló” című alkotás olyan, mintha a színek egyszerre menekülnének és kapaszkodnának egymásba. A ferde ritmusú foltok vibrálása egy pillanatnyi káoszt fest a vászonra, ami mégis furcsán harmonikusnak hat. Az egész kép amolyan villanásnyi érzelem, ami túl gyors ahhoz, hogy megfogd, mégis ott marad benned. A festmény ily módon, mint egy el nem mondott vallomás — ott lebeg a felszínen, gyengéden, mégis könyörtelenül őszintén.

