Kápolna

A Kápolna című festmény mély vörösek, téglás barnák és fakó fehérek ritmusában idézi meg a toszkán tájak időjárta falait. A kép balzsamos fények nélkül is melegséget sugároz, mintha a délutáni csend és a kőépületek hűse rejtezne benne. A kápolna formája nem konkrét, mégis ott van: sejtésként, emlékként, mintha egy lankás út végén várna ránk. Ez az alkotás nem látványt közöl, hanem hangulatot – egyszerre nyugodt, méltóságteljes és mélyen emberi.