Lázadó Harmónia

A “Lázadó Harmónia” első pillantásra úgy hat, mintha a színek saját akaratukból törnének elő, mégis valami titkos rend tartaná őket össze. A mély vörösek és aranyló foltok egymásba kapaszkodva vibrálnak, mintha a kép egyszerre akarna lángolni és megnyugodni. A játékos, kanyargó vonalak olyanok, mint egy makacs, de szerethető személyiség apró kitörései, amelyek nem hagyják, hogy a szem nyugodtan megpihenjen. Mégis, ebben a kavargó energiában ott bujkál egy finom, szelíd egyensúly, ami megfogja a nézőt. A festmény egészében olyan, mint egy kedvesen bajkeverő lélek: lázad, csillog, és közben ellenállhatatlanul közel húz.